| Kr.u. 294-ben, a mai Belvárosi Plébániatemplom helyén őrtorony állt. A rómaiak építették, akik az itteni, a „barbárok földjén” lévő települést Contra Aquincumnak nevezték. |
|
Ezt a tornyot 900-ban, amikor a magyarok elfoglalták az országot, védelmi célra használták. A város e körül a torony körül nőtt és terjeszkedett , de a tatárjáráskor, 1241-ben az ostrom során teljesen megsemmisült. Az új település a budai várhegyen jött létre. Pest külváros maradt, annak ellenére, hogy az országgyűléseket, nagyobb vásárokat a Rákos mezején tartották, az élénk forgalom és kereskedés is megmaradt. A 15. század végén a várost fallal vették körül. A házakat a városfalnak támasztva építették.
Kövei még ma is láthatók néhány ház tűzfalában. 1541-ben Budával együtt Pest is török kézre került. A 150 éves török uralom alatt meghalt a társadalmi és kereskedelmi élet. Felszabadítása után, a 18. század elején visszakapta városi jogait, az újravirágzó kereskedelem is ösztönözte fejlődését. 1785-ben a magyar egyetem Nagyszombatról előbb Budára, majd Pestre költözött. Így a város a következő évtizedekben az ország szellemi életének központjává lett.
A Duna 1838-ban kilépett medréből, és a hatalmas árvíz elsodorta a régi házakat. Az újjáépítés után Pest rohamos fejlődésnek indult, maga mögött hagyva Budát. Ugyanis Buda
1849. évi májusi ostrománál az osztrák tüzérség bosszúból sok házat elpusztított és felgyújtott. A 19-20. század fordulóján, az Erzsébet híd építésekor le kellett bontani a városka
egykori magvát, és helyén, a főutakon, jellegzetesen eklektikus házak épültek.
A projekt a Turisztikai célelőirányzatból került támogatásra. |
|
|
