Hírlevél:
Történet
A Várnegyed története (Vár és környéke)
A Várnegyed rövid története
Annak ellenére, hogy a mélyben rejlő hévizes barlangrendszer már félmillió évvel ezelőtt is menedéket nyújtott az itt élő ősember számára, Buda igazi fellendülése a 13. század közepén kezdődött. Az 1241-ben történt tatár betöréskor a sík területen lévő Pest városa, mely a mai belváros helyén állt, még teljesen védtelen volt. A támadók felégették házait, lakóit lemészárolták. Biztonságosabbnak tűnt a Duna másik partján, a meredek hegyen fekvő mészkőfennsíkon új, falakkal megerősített várost építeni. IV. Béla tette át először székhelyét Budára. A királyi vár délen épült, a polgárváros északon. Eleinte csak deszkakerítés és a külső utcák házfalai védték. A 16. század elején azonban már erős védelmi rendszer vette körül. 1541-ben a törökök nem próbálkoztak ostrommal, hanem cselhez folyamodtak, és harc nélkül vették be a várat. Uralmuk alatt az erődítményrendszert tovább építették. Csak 1686-ban sikerült az egyesült keresztény hadseregnek több eredménytelen ostrom után a várost visszafoglalni. Az ország Habsburg Lipót császár uralma alá került. A harcok során Buda városa szinte teljesen elpusztult. Miután majdnem a teljes lakosság is megsemmisült, külföldről hívtak bevándorlókat: iparosokat, közigazgatási alkalmazottakat, kereskedőket és szőlőművelőket, akik 200 évig, az 1880-as évek nagy filoxéra járványáig a környező dombokon termesztették az akkoriban híres budai bort. Az egykori főváros a Habsburg birodalom egyik vidéki városkájává lett. A 18. században a középkori romokon barokk kisváros épült. Mintegy 170 évvel a török háború után, a magyar szabadságharc idején 1849-ben, újabb ostromot élt át a vár. Májusban a magyar honvéd csapatok néhány hónapra visszafoglalták az osztrákoktól. Csak 1867-ben, amikor a kiegyezés során önálló magyar kormány alakult, lett a Várnegyed az ország közigazgatási központja. A második világháború végén, Budapest 49 napos szovjet ostroma idején a német fasiszta hadsereg is a várba fészkelte be magát, ahol értelmetlenné vált ellenállást tanúsított. A Várnegyed ismét sok kárt szenvedett. A ma látható középkori maradványok csupán a bombázások utáni, mintegy másfél évtizedig tartó romeltakarítás és helyreállítás során kerültek felszínre. A régészeti feltárások napjainkban is folyamatosak.
A Citadella története (Dél-Buda)
A 220 méter hosszú, 12-16 méteres falmagasságú erődöt Julius Jakob Haynau építtette. Különlegessége, hogy a szokásos erődöktől eltérően nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások is, ám szerencsére az ágyúkat kizárólag díszlövések leadására használták.
tovább »
A Hősök tere története (Észak-Pest)
Az Andrássy út végén 1894-ben még egy Ybl Miklós által tervezett ivókút (Gloriette) állt. 1895-ben azonban megszületett a döntés, hogy a helyén egy millenniumi emlékművet, egy panteont kell építeni. Wekerle Sándor miniszterelnök Zala György szobrászt és Schickedanz Albert építészt bízta meg a feladattal.
tovább »
A Nemzeti Színház története (Dél-Pest)
Az ország fővárosában építendő Nemzeti Színház tervezése hosszú időt ölelt fel, már a 18-19. század fordulóján tekintélyes gondolkodók tartották fontosnak, hogy az ügy mellett hangjukat hallassák (például Kazinczy Ferenc). Magát az épületet Pest vármegye alispánja, Földváry Gábor határozott intézkedésének köszönhetően a Grassalkovich Antal által a Kerepesi úti telken kezdték építeni 1835-ben, és 1837. augusztus 22-én nyitották meg Pesti Magyar Színház néven.
tovább »
Óbuda (Észak-Buda)
Óbuda az 1873-ban Budapest néven egyesült három város közül a legkisebb volt, jelenleg Budapest városrésze a III. kerületben. Az egykori Óbuda Budával és Pesttel való egyesítés előtti területe kiterjedt a mai III. kerületben található városrészek majdnem mindegyikére, kivéve Békásmegyert és Csillaghegyet, melyek Békásmegyer községet alkották, illetve Újlakot és Mátyáshegyet, melyek Budához tartoztak. A jelenlegi Óbuda városrész területe csak az egykori város 19. század végi belterületével egyezik meg.
tovább »
A Belváros története (Belváros)
Kr.u. 294-ben, a mai Belvárosi Plébániatemplom helyén őrtorony állt. A rómaiak építették, akik az itteni, a „barbárok földjén” lévő települést Contra Aquincumnak nevezték.
tovább »
A Városliget története (Észak-Pest)
A budapesti Városliget volt a világ első nyilvános, mindenki számára nyitott parkja. A hajdani királyi vadászterületen, amely egykor mocsaras vidék volt, 1808-ban császári rendeletre kezdték kialakítani angol mintára a parkot.
tovább »
A projekt a Turisztikai célelőirányzatból került támogatásra.
